Kedves Gyerekek...
...ha még itt vagytok. Többen jeleztétek, hogy nem írok a blogra, ennek több oka is volt, azt gondoltam, hogy már nem annyira érdekes, hogy mi történik velük, talán egy picit a lustaságom is, meg, hogy igazából semmi izgalmasról nem tudok beszámolni.
Mivel Ákos is nyaggatott, hogy írjam a blogot...hát tessék...
Megpróbálom összesűríteni a dolgokat. Az utolsó bejegyzés után hazamentünk május végén Magyországra, Ákosnak kukorica túra volt, onnan aztán kis erdélyi kitérővel tovább is utazott. Először Kínába, majd onnan 2 hétre Amerikába, ahol persze szegényke megint eléggé megszívta, hiszen a csomagja elveszett. Kb. egy hét után úgy döntött, hogy elég a kölcsön cuccokból és vásárolgatott egy két alapöltözéket magának. Innen jelzem, hogy a Lewis és Lee farmerek sokkal olcsóbbak kint, mint Európában. Közben még járt Németországban, Franciaországban és még kitudja, hogy hol, én sem nagyon bírtam követni. Eközben én otthon voltam, elég jól eltelt az a pár hét, igyekeztem otthon mindenkinek besegíteni, mint mármikor bevethető jolly joker, és felmentem Pestre ill. Gödöllőre is. Végre volt pár napom sok kedves baráttal és volt kollégával találkozni. Innen köszönöm mindenki segítségét és a szállásokat. Közben rendbe tettem egy picit a szilasi házikót is, mondjuk, hogy eladásra készen...
Pesten elmentünk Pániqszobába, aki még nem volt ilyenen, próbálja ki, ha teheti, nagyon izgalmas, és jópofa játék, én nagyon élveztem. És teljes meglepődésemre Pesten nagyon jó kis szabadtéri helyek vannak. Hazafele kis Balaton-felvidéki kitérővel jöttem, az is nagyon szép volt, az eső ellenére is.
Aztán visszajöttem Svájcba, hát itt gyakorlatilag pár napot leszámítva azóta esik, és pulcsiban kell menni mindenhova...szörnyű, ezt nem lehet megszokni.
Talán a legfőbb esemény itt az volt, hogy Ákos barátja, és közvetlen kollegája elköltözött Kanadába a családdal. Nagyon megkedveltük egymást, ezért nem volt túl jó érzés, dehát ő így döntött, bár a család is maradt volna....
Emiatt a főnök éves partyja is augusztusban volt, ami előtt én persze borzalmasan izgultam, hiszen német és angol egy helyen, de teljesen jó kis buli volt, sokat beszéltem németül, és még az angol is ment...mondjuk pár mondat ment..... :) Sűrű hétvége volt, hiszen másnap a kanadai kolléga privát partyja volt, nah ott már annyira nem volt muris az angol. Én gyakorlatilag csak kamilláztam, annyi tájszólás, brit és amerikai angol, és hangos zene, nevetés...im lost...
Mivel megígértük a család gyerekeinek, a kis kedvenceinknek, hogy elvisszük őket a csokigyárba, le is szerveztük rákövetkező kedden, hogy megyünk. De sajnos ők már nem tudtak eljönni a sok csomagolás miatt, ezért mi ketten vágtunk neki....
A Cailler gyárba mentünk délre, volt egy kis élmény-szoba része, sok sok történettel, főleg a gyerekeknek, meg lehetett nézni a kakaóbabot, és hogy hogyan készül a csoki, persze a végén kóstolóval. Csak így magunk között szerintetek kire szóltak rá, hogy csak egyesével vegyen???? hát nem rám :)
Aztán csokira legjobb a sajt (ennek meg is volt a mellékhatása) átmentünk a közeli sajtgyárba. Legnagyobb meglepetésünkre magyarul is lehetett hallgatni a történeteket. Mivel egy elvileg streil folyamat így túl sokat itt sem lehetett látni... A végén beültünk a helyi nevetességet megkóstolni, ez tulajdonképpen valamiféle sajtkrém fagyival, és tojáshabbal. A sajt nekem nagyon ízlett, de a tojáshabot utálom.... Ákosnak azt hiszem az egész nem jött be, mint fentebb említettem :)
Innen még elmentünk a helyi óvárosba, ami egy hely tetőn állt, nagyon szép kilátással. És mivel nem volt túl messze, még este Montreux-be is elnéztük. Nekem olyan Balaton-part érzésem volt, de ismerek olyat, aki minden hétvégén lemegy, ha leheti....rengeteg arab és török volt, nem is tudtuk mire vélni....
Még este későn beugrottunk a kanadai kiscsajokhoz, hiszen ígértünk csokit, ad hoc jellegel, külön nekünk készültek egy kis műsorral. (már ágyban voltak, de azt hiszem szivesen felkeltek)
Azóta pedig nyugalom van, Ákos írja a doktoriját, tehát hétvégén nem megyünk sehova (ez kb. egy hétvégén alakult így), ezen a hétvégén pedig traktorfesztivál lesz nálunk, amit a lakás tulaja szervez, tehát ott a helyünk, én még 2 tortát is sütök felajánlásképpen....
Ami történt, a sok sok eső hatására egyik nap mentem le a pincénkbe, de nem számítottam arra hogy kb. 5 cm vízbe lépek...:) Egyből hivtam a tulajt, aki nem mellesleg tűzoltó is, hogy akkor hazajöhetne... Így ketten mertük a vizet, egy pár órán át. Gyakorlatilag mindenkinek elázott valamije, volt akinek konkrétan egy faragott, festett szekrény. Nekünk egy jó pár szakmai, angol nyelvű könyv... Nah azóta lett nekünk is lakásbiztosításunk....
Ennyit rólunk...
Íme pár életkép az elmúlt pár hónapról:
Bp, Pániqszoba
Wasserfallen
kicsi vizecske
kanadai csajok vidáman...
és sírósan... (leszakadt a lovacskánk feje)
Jess
Augusztus 1.
mentás lekvár
magyar ajándékok kanadaiaknak
party
csokigyár
sajtgyár
óváros
Montraux
Ulmer-ék
új iroda, közös légtér :)
svájci búcsúajándék (kolomp)
